Együtt a család - mese hétvégére

Tarcsai Szabó Tibor: Pünkösdi királyság

- Játsszunk királyosat! - ragyogott fel Andris szeme. - Én leszek Csobánc, az ifjú király! - Nem bánom - bólintottam -, de hadd legyek én a király! - Hogyisne! - nézett rám megütközve. - Én szoktam a király lenni! - Hát éppen ez az! Hogy mindig te vagy a király! Most az egyszer hadd legyek én! - De te nem lehetsz - nyögte, és látszott rajta, hogy kétségbeesetten keresi a kifogásokat -, mert én… sokkal jobb király lennék! - Ugyan már! - biggyesztettem a számat. - Mitől lennél jobb, mint én? - Mert… én nem sanyargatnám a népemet! - jelentette ki önérzetesen. - Nagy dolog! - legyintettem lekicsinylőn. - Én sem! - És igazságos is lennék! - tette hozzá gyorsan. - Nálam aztán senki sem lenne bölcsebb és igazságosabb! - forgattam a szemem. - És nem szednék be adót! - vágta ki büszkén a végső érvet, és tekintete úgy csillogott, mint folyócsiszolta kavics a napsütésben. Ez megrendítette magabiztosságomat. Csak álltam tétován. - Én pedig még ajándékokat is adnék a népemnek! - böktem ki végül. - Ajándékokat? - merevedett meg Andris. Az ajándékozást láthatóan nem a királyi tevékenységek között tartotta számon. - Minden nap adnék valamit az embereknek! - ütöttem tovább a vasat. Éreztem, hogy máris jobban állok a trónért folytatott küzdelemben. - De mit? - Bármit. Mindent, amim csak van! A kincseim, az ékszereim, a ruháim, mindenem! - De akkor egyre szegényebb leszel! - Bizony. És a végén én leszek a legszegényebb király a világon! Andris eltűnődött. A legszegényebb király szerepe nem tűnt túl vonzónak. - Meg aztán azért sem lehetsz király - magyaráztam egyre határozottabban -, mert a királyok mind szakállasak. Nekem van szakállam. Neked nincs. Tehát csak én lehetek a király! - Nem is mind szakállasok - morogta Andris kedvetlenül. Kicsit vívódott, majd lemondóan legyintett. - Akkor legyél te a király! Mi lesz a neved? - Gáborján - bukott ki belőlem egy hajdú-bihari község neve, amely közvetlenül a mesékben megénekelt Hencida mellett fekszik. - És nekem? - Bezedek - vágtam rá. Miért is ne hívhatnák úgy, mint egy baranya megyei helységet, ha már úgyis a földrajzi neveknél tartunk… - Te leszel az udvarmesterem! - És ez itt a palotád - mutatott körbe Andris. Azaz Bezedek, az udvarmester. - Nekem nincs palotám - ingattam a fejem. Az udvarmester meghökkent. - Miért nincs? - Mert elajándékoztam. Tudod, minden nap adok valamit a népemnek. - És akkor hol laksz? Vagyis lakunk… - Itt, ebben a szegényes kis viskóban. De ez sem az enyém. Már ez is az alattvalóimé, csak megengedik, hogy benne lakjunk… Miután tisztáztuk a körülményeket, Andris úgy döntött, hogy ideje elkezdeni a játékot. - Felséges Gábor… - Gáborján - segítettem ki. - Felséges Gáborján király! Milyen mulatságot tervez mára? Kilovagol vadászni? Vagy… - Nincs mivel vadásznom - csóválta a fejét a király. - Nincs lovam, fegyverem. De erdőm, vadam, kíséretem sincs. Mindet elajándékoztam. Az udvarmester nem örült a hírnek. - És akkor mi tervez mára uram, királyom? - Ki kell találnom, hogy ma mivel ajándékozom meg a népemet. Bezedek bosszúsan felmordult. - Mindig csak ez az ajándékozás! Mást nem is tudunk csinálni? - Ez a legfontosabb! - emelte fel az ujját a király. - Boldoggá tenni a népet! - És azt csak ajándékokkal lehet? - Hát… nem - bizonytalanodott el Gáborján. - De most… éppen nincs jobb ötletem. - Akkor ajándékozzunk - törődött bele Bezedek. - De az a bökkenő, hogy nincs mit! - Ott van felséged ruhája… - Sajnos már az sem az enyém… csak éppen viselhetem. - És a berendezés? A bútorok, a tányérok, a poharak? - Már azokat is a népemnek adtam… Az a helyzet, hogy semmim sincs már… Semmim és senkim. No persze rajtad kívül! Az udvarmester gyanakodva nézett a királyra. - De... ugye, engem nem akar elajándékozni felséged? Gáborján király széttárta a karját. - Most, hogy belegondolok, azt hiszem, nincs más választásom… Ha már egyszer megígértem, hogy minden nap adok valami ajándékot… - De éppen engem! - háborodott fel Bezedek. Szemében hirtelen összegyűltek a megbántottság könnyei. A király elszégyellte magát. - Igazad van… Végül is te mindig hű voltál hozzám. Nem dobhatlak prédául az embereknek! De akkor mi legyen az ajándék? Rövid csönd ült a kunyhóra. A király és az udvarmester némán gubbasztottak szegényes lakhelyük lócáin. - Megvan! - rikkantott fel Gáborján. - Megvan! Elbocsátalak a szolgálatomból! Az udvarmester szeme elkerekedett a döbbenettől. - Micsoda? Elkergetsz? - Dehogy kergetlek el! Elbocsátalak! Ez azt jelenti, hogy nem kell szolgálnod többé! - De… akkor mit csináljak ezután? - kérdezte kétségbeesetten az udvarmester. - Nem lesz semmi dolgom! - Ajándékba kapod a szabadságod! - győzködte a király. - Azt csinálhatsz, amit csak akarsz! - De én semmi máshoz nem értek! Csak az udvarmesterkedéshez! - Hát ez igaz - ismerte el Gáborján. - Akkor ez sem jó megoldás… Maradj csak udvarmester… Esetleg szolgálhatnál az új királynál… - Milyen új királynál? Hiszen te vagy a király! Gáborján széttárta a kezét. - Nem nagyon marad más lehetőségem, mint visszaadni a hatalmam a népnek. Hiszen már semmi mást nem tudok adni nekik… csak a koronám. Bezedek értetlenül bámult a nyilvánvalóan megháborodott uralkodóra. - És ki lesz az új király? - Nem tudom… de majd csak találnak valakit! - És ha az új király gonosz lesz…? - Miért lenne? - … igazságtalan, aki sanyargatja a népet? Aki mindenféle adókkal nyomorgatja a szegényeket? - Arról én nem tehetek. - De igenis tehetsz! Ha egyszer másnak adod a királyságod! - De elfogyott mindenem! - erősködött Gáborján. - Már semmit sem tudok adni a népemnek! És én azt ígértem nekik, hogy minden nap kapnak tőlem valamit! És ha nem tudom teljesíteni az ígéretemet… le kell mondanom. - Ez nem igazság! Én akartam a király lenni, de te nem engedted! - esett ki a szerepéből Andris. - Most meg visszaadod a koronát… csak úgy, egyszerűen! Akkor meg miért nem lehettem én a király? Restelkedve meredtem magam elé. - Jól van, hát legyél te a király... - Egy udvarmester nem lehet király - szögezte le keserűen Andris, aki láthatóan tisztában volt az udvar hatalmi szabályaival. - Néha lehet… - bíztattam. - Ha forradalom tör ki, és elzavarják a királyt… - De én nem akarom elzavarni a királyt… felségedet - tért vissza szerepéhez Bezedek. - Akkor most mit tegyünk? - Nem tudom. Újra tanácstalan csönd ült a szobára. Nem is gondoltam, hogy ilyen átkozottul nehéz dolog királynak lenni. - Mi lenne, ha én magam választanám ki az új királyt? - próbálkoztam. - Az utódomat. - Miért, azt lehet? - kerekedett el az udvarmester szeme. - Miért ne lehetne? Én vagyok a király, azt teszek, amit akarok! És én másik uralkodót akarok! - Egyre jobban fellelkesültem a frissen jött ötlettől. - Tulajdonképpen ez is egy ajándék! Új királyt ajándékozok a népnek! Bezedek azonban ettől sem lett boldogabb. - És velem mi lesz? Lehet, hogy az új királynak nem is kellek… Magabiztosan mosolyogtam. - Dehogynem! Mert arra gondoltam, hogy te lennél az új király… akit kiválasztok! Bezedek azonban továbbra is mélabúsan meredt maga elé. - Ááá… nem hiszem, hogy elfogadnának engem… egy udvarmestert… - Te igazából nem is udvarmester vagy! - bizonygattam lelkesen. - Hanem az én egyetlen gyermekem! Akit egészen idáig titokban neveltem, nehogy a gonosz ellenfeleim eltegyék láb alól! - A gyereked? - nézett tágra nyílt szemmel Bezedek. - A királyfi? - Bizony! Az udvarmester elgondolkodott. Miután alaposan átrágta magában a hallottakat, beleegyezőn bólintott. - Akkor tényleg lehetek király! - Na ugye! - dörzsöltem a tenyerem. - Akkor el is kezdhetjük a szertartást! A királlyá koronázásodat. Térdelj ide elém! Lekaptam az ágyról a takarót, és Bezedek vállára terítettem: - A királyi palást. Az egyik kezébe belenyomtam reggelről megmaradt almámat: - Az országalma. A másik kezébe egy vonalzót: - A királyi jogar. Leemeltem fejemről a láthatatlan koronát - óvatosan fogtam, nehogy a földre essen, és kár keletkezzen a körbefutó, gyönyörű ékkövekben -, és az ifjú királyfi fejére helyeztem. - Így! - szuszogtam elégedetten. - Ezennel a birodalom királyává koronázlak! Légy erős, jóságos és igazságos ura népednek, s akkor mindig szeretni és követni fog! - Úgy lesz! - lehelte áhítattal Bezedek. Felállt, kihúzta magát, és megigazította a fején a koronát. Arca csak úgy ragyogott az örömtől. - Én vagyok a király! - dülleszkedett. Megkönnyebbülten mosolyogtam. A királyság egéről elvonultak a viszály fellegei. forrás: Tarcsai Szabó Tibor honlapja

Ünnepeljünk!

A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe a Pünkösd, amihez számos néphagyomány is köthető. Nem szeretném ennek jelentőségét elvitatni, ugyanakkor idén éppen egy napra esik a Gyereknappal. És mivel ez egy ilyen blog, én most inkább erre szeretnék kitérni. 

A Nemzetközi Gyermeknap (általában június 1.) megünneplése Törökországból ered és különösen volt kommunista országokban vált népszerűvé. Magyarországon 1931-től ünneplik (akkor még Gyermek Hétnek hívták), 1950 óta már csak egy napig tart és május utolsó vasárnapján tartják.

Ehhez hasonló az ENSZ által létesített Egyetemes Gyermeknap (Universal Children's Day) intézménye. Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről. (forrás: wikipédia)

Ajánlom hát figyelmetekbe figuráimat, piciknek és nagyoknak, lányoknak és fiúknak egyaránt örömet okozhattok velük! Még több játékot találtok a boltban.

Számos program közül lehet ilyenkor válogatni, de ha mégis otthon maradtok és néhány kis barátot is vendégül láttok, akkor az ötletelőben találtok néhány tippet, hogy mindenki jól érezze magát a gyerek bulin!

Az előző bejegyzésben ajánlott akciós polcon pedig még találtok néhány igazán kedvező árú játékot.

.

.

Régiből újra

Ahogy minden rendes pakolásnál, minden rendes házban, nálam is mindig előkerülnek régi dolgok, amik nem csak emléknek, nosztalgiázni valók, de hasznosak is és új életre kelnek időről időre.

Most éppen régebbi alkotásaimat találtam meg, utolsó darabokat, így azt gondoltam gyereknap előtt ezeket nagy kedvezménnyel, fél áron kiárusítom.

 Itt vannak a pontos információk róluk.

Cica 4500 Ft helyett 2800 Ft-ért.

Teknősök (zöld és rózsaszín)1800 ft helyett 900 ft.

 

Teve 1900 ft helyett 950 ft.

Kisbusz 1900 ft helyett 950 ft.

Autó 1900 ft helyett 950 ft.

Gyümölcsök (4 db) 2800 ft helyett 1800 ft.

Tenyérbe simuló kedvencek

Újabb dolgok vannak készülőben a legkisebbeknek, de amíg azok végleges formát öltenek, addig is itt vannak a szintén új kutyusok és mackók. Persze a cica és nyuszi rajongók is találnak kedvenceket a boltban. A polcokat feltöltöttem mindenféle egyéb jóval is, érdemes benézni!

WAMP vasárnap

Most vasárnap, azaz
2012. május 13-án az Erzsébet téren
várunk mindenkit 11-19 óráig a
WAMP-on .

Talán még sosem írtam róla, mi is ez valójában.

 "Havonta - olykor annál többször - jelentkező társas esemény, amely kiemelkedő magyar designereket, művészeket, neves galériákat tár a nagyközönség elé. Kulturális és design fórum, urbánus találkozási pont, ahol nemcsak alkotók, és vásárlók, hanem budapestiek, turisták, kreatív szakemberek, trendszetter fiatalok, bringások és családosok futnak össze." További tudnivalókat a WAMP honlapján találhattok.

Ha már ismeritek a WAMP-ot és szívesen megosztanátok a véleményeteket róla, kérlek benneteket, töltsétek ki kérdőívüket, hogy még többet tehessünk azért, hogy olyan legyen ez a vásár, amilyennek ti szeretnétek. Itt találjátok.
 Köszönöm!
.

Együtt a család - mese hétvégére

Mára egy tündérmesét hoztam, mert az is kell néha...

Sarkadi Ágnes: Amarillisz

Alfar völgyében minden tündér tudta, hogy mi a feladata. Egyedül Amarillisz, a piros ruhás tündérlány volt tanácstalan. A sok tündérpalánta szorgalmasan tette a dolgát. Volt, aki állatokat gyógyított, volt, aki letört ágakat forrasztott össze, csak Amarillisz járkált dologtalanul.

Egy nap találkozott Venszával, a szelek tündérével.

- Mondd csak, te miért téblábolsz itt? Miért nem dolgozol?
- Dolgoznék én, ha tudnám, mi a munkám. Te ki vagy, és honnan tudod, mi a hivatásod?- Vensza vagyok, a szelek tündére. Nem értem a kérdésedet, én mindig is tudtam, hogy mi a dolgom. A barátom minden szél és kóbor szellő. Hagyom, hogy kitombolják magukat, és szépen rendet rakok utánuk. Mondhatom, nem egyszerű feladat. Ha Hurrikána felénk jár, hetekig ki sem látszom a takarításból.
- Értem - bólintott Amarillisz szomorúan. - További jó munkát neked!

Vensza megsajnálta Amarilliszt.

- Várj csak, várj! Nagyon rossz lehet, ha valaki nem tudja, mi a dolga. Mi lenne, ha felkeresnéd Korment, a tündérek anyját? Ő biztosan segít!

Amarillisz elmosolyodott.

- Köszönöm, Vensza! Nagyszerű gondolat!
- Nem lesz egyszerű dolgod, senki nem tudja, mikor merre kószál Kormen. Járj sikerrel!

Vensza hosszan nézett Amarillisz piros ruhája után. „Milyen hivalkodó ez a viselet... Ki gondolná, hogy ez a kis tündér ilyen kétségbeesett. Még azt sem tudja, hogy mi a dolga."- morfondírozott. Nagyot sóhajtott. Eszébe jutott, hogy neki bezzeg mennyi teendője van. Előző nap a vad, északi szél tett látogatást a völgyben.

Amarillisz elindult. Az Alfar völgyét beragyogta a késő délutáni napsütés. Amarillisz a völgy minden szegletét ismerte, de még soha nem találkozott Kormennel. Úgy gondolta, nekivág Ambaknak, a hegynek, ami meredek sziklacsúcsával magasodott a völgy felett.

A mese folytatását itt találjátok: mesemalom.hu

Batyusok

Régen mutattam már az aktuális batyus készleteket. Most is éppen úgy áll a dolog, hogy van több darab, de azonos színekből. Batyus barátokból négyféle vár gazdára: lila kockás, zöld kockás és tarka mintás - mosás és teregetés témakörben. :) Ezekben azonos mintájú figurák laknak: zöld maci, kék nyuszi és rózsaszín cica.

Megtalálhatóak itt a boltban.

 Fiúknak pedig továbbra is jó szívvel ajánlom a garázs batyut. Jelenleg két színben van készen: zöld keki csíkokkal és homokszínű apró kockás.

Hamarosan készülnek majd a kékek, mert azok a legnépszerűbbek, ahogy én látom.

A bolt virtuális polcain várnak gazdira.

Vörös inges nemesség

Újabb család költözött "bogaras" műhelyünkbe. Négy fantasztikus róka úr és hölgy, akik rettentő mód' élvezik, hogy ők a legravaszabbak a többiek között. (Én úgy látom egyébként, kissé fenn hordják az orrukat, valamiért nemesebbnek képzelik magukat másoknál.)

 Középen foglalnak tehát helyet Réka és Regő, akik testvérek. Igyekeznek mindig jól nevelt rókák benyomását kelteni, de ha elfordulok, tudom, hogy azért néha-néha odakapnak.

Bal oldalon a teljesen elbűvölt Kara ül, aki igazából se lát, se hall a szerelemtől, annyira magával ragadta Réka szempilla rebegtetése és előkelő bája. (Nem tévesztendő össze a mesében szereplő Karakkal, az ő neve ugyanis egy létező régi magyar név, amire igen büszke a fiatal úr.)

Jobb szélen Zsóka ül, aki Réka barátnője, de titokban Regő szívét szeretné meghódítani. Eddig nem járt sok sikerrel, de mióta bal bokájára tetováltatott (akarom mondani: varratott) egy tyúkot, mintha már Regő sem csak egy csacska lánykát látna benne. Hiába a nemesi vér, az ifjú kori lázadás és kalandvágy mindent legyőz!

 Mindannyian jönnek velem vasárnap a WAMP-ra. 

(2012. április 15. Millenális B. csarnok 10-18 óráig. Remélem egy kis esőtől nem ijedtek meg, én nem fogok. És bent nem is esik! :))

.

Frederik(a)

Nos igen, elég nagy a dilemmám.Ő ugyanis itt pont olyan hatással van rám, mint az a tinédzser a buszon, akivel minden alkalommal találkozom, ha így utazom. Többedszerre sem tudom eldönteni, hogy fiú-e vagy lány? Persze az én brekim nem hord rövid fekete hajat csupa szürke és fekete ruhákkal és több testrészében fülbevalókkal. Sőt a néhány rózsaszín csík miatt a nadrágján akár lánynak is nyilváníthatnám, némi szempilla kiegészítéssel pedig pontot is tehetnék eme fennakadás végére. Valahogy azonban mégsem megy. Döntse el majd az, akinek a barátja lesz!

(És ígérem, a testvérein már egyértelművé teszem nemi hovatartozásukat. Mi több, előfordulhat, hogy előkelőbb rangra emelem őket. Gondolom nem túl nehéz megfejteni, milyen magasra. :))

Több információ és kép itt a boltban található. Persze a gazdáját is ott várja.

.

Együtt a család - Mese hétvégére

Zelk Zoltán: A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s fölkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."

–Úgy, úgy bizony, mint az urak! –
felelték a három nyulak.
–Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókafogni!...

Csacsi szarka, nem elhitte?
Röpült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
"Egy jegenye fölött szállok,
amikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak...
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk!
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek..."

Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt,
szemben vele farkas haladt:

"–Szaladj te is, komám farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek..."

No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta:
"Hova szaladsz, farkas koma?”

– Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az életed!
Erdő közepében jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek,
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk,
kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak medvét esznek!

Egyébre se volt már kedve,
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk...

Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe.
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve...

„No hiszen csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!” –
kiáltott rája a medve.

„Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttál még ilyen csodát!”

Szedte lábát a vadász is,
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet...

Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben... Kép: etsy

Cirókák

Készültek többen is, de mielőtt feltölthettem volna őket, nagy részük már gazdára talált.

Olyan jó érzés, mikor tudom, hogy szeretettel várják őket valahol. Ők ketten itt testvérkéknek készültek, egyikük még pocaklakó. :)

Sőt a zöld csíkos ruhába bújt kandúr is egy még meg nem született babára vár. Bordó nadrágos barátja pedig Emmához utazik Ausztráliába, mert ugyanilyen kedvenc cicáját sajnos elveszítette (remélem, aki megtalálta is nagyon szeretni fogja).

 Azért maradt még itt két kóbor cicus. Megtalálhatóak itt a boltban.

Hétfő

Méghozzá egy vásár utáni hétfő. Ami nálam azt jelenti, hogy rendezem, fotózom a megmaradt készletet (annak egy részét legalábbis), hogy az is láthassa, aki nem tudott eljönni tegnap. Esetleg pont azért, mert csodás napsütéses napunk volt. Habár mi a csarnokban voltunk, délelőtt egyenesen reflektorszerűen világították be a standot a napsugarak. (Persze fénykép nem készült róla...)

Mutatom tehát az új kis kedvenceimet, illetve azt a néhányat, ami most maradt belőlük. Aprócska tojás állatkák, ennek megfelelő mérettel. A színesebbek és nyuszibbak mind elkeltek, de készítek még húsvétig. Az én szívem csücskei egyébként megmagyarázhatatlan módon a tigrisek.

Készültem sok batyuval, garázzsal és figurással egyaránt, jutott is, maradt is belőle. Megtalálhatóak itt a boltban. (de az oldalsávban látható bélyegképek is oda vezetek)

Vásár

Az első tavaszi WAMP-on várunk benneteket vasárnap (március 25-én) a Millenáris B. csarnokában 10-18 óráig. Sok tavaszi aprósággal, rengeteg nyuszival jövünk és gőzerővel készülnek az új batyusok is fiúknak (autós), lányoknak (figurás) egyaránt, ezek is ott lesznek.

Ne felejtsétek, húsvétig már csak két hét van! Ez az utolsó vásár addig.

Segítségképpen készítettem nektek egy kis húsvéti tojásos összeállítást az ötletelőben. Szemezgessetek belőle! (tavaszi dekorációkat itt találtok.)

forrás

Kapára fel!

Mostanában - nem túl meglepő módon - sok időt töltök a kert tervezgetésével. Mert persze ezt sem bízhatom a véletlenre! :)

Miután sok fecnit, lapot teleírtam, -rajzoltam és újra megkerestem az interneten mit mi mellé ültessek (mert a tavalyi papírokat persze nem találom), hogy védjék egymást a növényeink, jöttem rá, hogy erre a célra még nincs füzetem. Ezt bizony gyorsan orvosolni kellett. A pinteresten már gyűjtögetem egy ideje az ide vágó ötleteket, így egyből beugrott pilli pilli naplója. Ezúttal borítót nem is készítettem, egyszerűen csak rávarrtam az önmagában is szép füzetke elejére egy kis palántát. Szerintem bájos és máris imádom. El is kezdtem sok hasznos tudnivalóval megtölteni. Reményeim szerint bele kerül minden kertben folytatott tevékenység és a növényeink csodálatra méltó gyarapodása. Már csak az udvarunkban állandó jelleggel garázdálkodó szelet kéne megfékeznem valahogy.

A továbbiakban kerti ábrándjaimat mutatom be, előre is elnézést kérek azoktól, akik egyéb kreatívságok miatt látogatnak ide!

Ilyesféle köveket fogunk gyűjteni és festegetni a fiúkkal az ágyások elejére.

 Amelyek természetesen valahogy így fognak festeni:

(Amennyire innen meg tudom állapítani, ez is egy biokert lehet, mert sarkantyúka és körömvirág, talán még büdöske is sorol a zöldségek között, amelyek köztudottan óvják a többieket a kártevőktől. Ennél többet én sem teszek.)

A fűszernövények kerülhetnének saját igényeiknek megfelelő földet tartalmazó konténerekbe a legideálisabb fekvésű helyre besüllyesztve. Szép rendezett hatást kelt. (Mert az is.)

Az eperrel (tudom: szamóca) bajban vagyok, sok okosat hallottam, olvastam róla, de nálunk nem túl ideálisak számára a körülmények. Esetleg én is elköltöztetem a veteményesből ládákba. Mert azért le nem mondunk róla! Így talán nem szőné be az egész kertet indáival.

A sok munka végén aztán jó volna egy hely, ahol megpihenhetünk a kertben. Mondjuk egy romantikus kis házikó, ...

...vagy egy függőágy a fák között. 

Persze ehhez a fáknak jócskán nőni kell még. De mire megnőnek, addigra meglesz a függőágy, sőt a kerti ház is.

(képek forrása: pinterest)